ispán ∆ A: 1269 yspanlesuy [hn.] (OklSz.); 1282/ Spantoa [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 537); 1282 k. Spani [lat. -i végződéssel] (OklSz.); 1330 Ollasysponteleke [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 125); 1379 Espanlaka [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 703); 1511/ Ispányé (TörtTár 1903: 416); 1538 hÿſpanne (Pesti: Nomenclatura G1); nyj. ëspány (ÚMTsz.) J: 1 1269 ’(királyi) főtisztviselő, aki egy (királyi) vármegye élén állott, a várhoz tartozó csapatoknak a parancsnoka stb. | hoher (königlicher) Beamter, der einem (königlichen) Komitat, den zur Burg gehörigen Truppen usw. vorstand’ (↑); 2 1511/ ’gazdasági intéző | Gutsverwalter’ (↑) Sz: ispánság 1314 yspansag (OklSz.)

Jövevényszó, valószínűleg egy szláv nyelvből. |  ≡  Óe. szl. županъ ’egy tartomány elöljárója, tartományfőnök’; szbhv. župan ’megyefőnök, ispán’; szlk. župan ’ua.’; or. жупан ’egy tartomány elöljárója, tartományfőnök’; stb. [tisztázatlan eredetű].  ⌂  Az átvétel folyamata hangtani szempontból nem teljesen tisztázott. A rangjelölések, címek, titulusok értékcsökkenéséhez (2. jelentés) vö. →asszony; e jelentés keletkezése a királyi udvari elöljárók gazdasági tevékenységével, feladatkörével is magyarázható.  ⌂⇒  A magyarból (részben talán visszakölcsönzésként): szbhv.  (R.) išpan ’megyefőnök, ispán; jószágigazgató’; szlk.  (R.) špán ’megyefőnök, ispán’; ném. Gespan ’magyar közigazgatási tisztviselő’; rom.  (N.), (R.) șpan ’alispán’; stb.

☞ MNy. 49: 196; Kniezsa: SzlJsz. 224; I.OK. 7: 248; TESz.; UrAltJb. 47: 207; EWUng.→ nádor, vice-