is A: 12. sz. vége/ eſ (HB.); 1372 u./ meʒeÿtÿs (JókK. 67); 1506 ees (WinklK. 161); 1526 tes (Zolnai Gy.: Nyelveml. 257); 1838 Izs (Tsz.); nyj. ës (MTsz.) J: ‹partikula› 12 sz. vége/ ? ’ 〈kijelentés, felszólítás, tiltás nyomósítására〉 | wirklich 〈zur Verstärkung〉’ (HB.), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 17) | ‹ksz› 12. sz. vége/ ’szintén | auch, ebenso’ # (↑)

Belső keletkezésű, valószínűleg összetett szó. |  ⌂  Az eredeti funkcióját tekintve nyomatékosítós (vö. 1372 u./ S-mongyat mÿt akarʒ ’mondd csak, mit szeretnél’: (JókK. 16)) elé másodlagosan egy további i ~ ë (→ez¹) elem kapcsolódott. Ez a képződmény a hangsúlyos mondattagok után állva az eredetibb kiemelő-nyomatékosító funkció mellett egy speciális kapcsoló szerepet kapott, tudniillik a hozzátoldás kifejezését. Az általános összekapcsoló funkcióhoz vö. →és. Hasonló fejlődéshez vö. or. и; litv. ir͂; stb.: ’és’, ’is’.  ⚠  Az →íz³ szóval való összefüggése aligha valószínű.

☞ MNy. 17: 163; EtSz. és a.; TESz.; UEW. 79; EWUng.→ és, ez¹, isa, ismét, még-, nincs, se, sem, sincs, sőt, ugyan-, vagyisUN UEW. № 142