irány A: 1584 egy iránuk [sz.] (NySz.); 1645 irányzás [sz.] (NySz.); 1743 erányába (NSz.); 1755 érányozhattya [sz.] (NSz.) J: 1 1584 ’arány, mérték | Proportion, Verhältnis’ (↑); 2 1645 ’cél | Ziel’ (↑); 3 1667 ’vélemény | Meinung’ (NySz.); 4 1745 ’mozgás útvonala | Richtung’ # (Ethn. 96: 35); 5 1827 ’kapcsolat | Verbindung; Beziehung’ (NSz.); 6 1831 ’irányzat | Tendenz’ (NSz.) Sz: irányú [csak szószerkezetben] 1584 ’vmilyen fokú, rangú, jellegű | -rangig, -stufig, -gestellt’ (↑) | irányoz 1645 irányzás [sz.] ’céloz | zielen’ (NySz.); 1791 ’irányít | richten’ (NSz.) | irányít 1667 ’vél, gondol | meinen’ (↑); 1881 ’igazít, vezet | richten’ (Ballagi M.: MNMSz. Richten a.) | irányzat 1781 erányzatbann ’arány | Proportion’ (NSz.); 1793 ’irány | Richtung 〈auch abstr.〉’ (NSz.) | irányul 1832 irányul (Jelenkor 1832. febr. 25.: 124)

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó az →iramik vagy az →iránt alapszava lehetett. A végződés deverbális vagy denominális -ány (~ -ény) névszóképző, vö. foszlány (→foszlik), →kötény stb., ill. esetleg →kemény, →sovány stb. A szó, ill. ennek származékszavai tulajdonképpen az →arányoz szócsaládjának, szóhasadás által párhuzamosan keletkezett megfelelői. A 2., 4. jelentések lehettek az eredetiek. Az 1. jelentés valószínűleg másodlagos és feltehetőleg az arányú (→arányoz) hatására alakult ki.

☞ TESz. irányoz a.; EWUng.→ arányoz, iramik, irántNszt ↪irány; ↪irányoz; ↪irányzat