irt A: 1271 wrutua [ɔ: wrutuan] [sz.] (Wenzel: ÁÚO. 8: 355), de vö. →arat; 1298 vrtuan [sz.] (Györffy: ÁMTF. 1: 116); 1298 yrtuan [sz.] (OklSz.); 1416 u./¹ irotuaṅokat [sz.] (BécsiK. 195); 1416 u./¹ ki irtom (BécsiK. 253); 1428 Orthuan [sz.] (OklSz.); 1821 Rittok (NSz.); nyj. irít (MTsz.) J: 1 1271 ’növényt tömegesen kivág | ausroden’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’elpusztít; megsemmisít | ausrotten, vernichten’ # (BécsiK. 15); 3 1519 ’megszüntet | wegschaffen’ (JordK. 396); 4 1585 ’eltávolít | entfernen, ausmerzen’ (Cal. 6); 5 1879 ’kukoricát morzsol | (Mais) abkörnen’ (Nyr. 8: 227) Sz: irtvány 1271 (↑) | irtat 1416 u./¹ ki irtatba ’kiirtás | Ausrottung’ (BécsiK. 16) | irtás 1454 Irthas (OklSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. |  ≡  Az uráli megfelelőkhöz vö. →arat. 2 Ótörök jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  A török megfelelőihez vö. →arat. ▣  ⌂  A végződés (mindkét esetben): -t műveltető képző. A szó eredetileg két szótagos volt. A szó belseji magánhangzócsere egy fajta szóhasadást eredményezett az irt és az →arat között. Az eredeti jelentése ’levág, lenyes, kiirt’ lehetett.

☞ FUF. 21: 97; TESz.; MSzFE.; NéprNytud. 13: 65; Benkő: FiktI. 43, 92; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ arat, ír¹, irdal, irdatlan, irtózikUN UEW. № 1014