intelligencia A: 1615 intelligentiaiok (MNy. 79: 126); 1843/ intelligenczia (NSz.); 1960 inteligencia (ÉrtSz.) J: 1 1615 ’felismerés, belátás; értelem, felfogóképesség | Einsicht; Verstandeskraft’ (↑); 2 1843/ ’az értelmiség | Gesamtheit der geistig Schaffenden’ (↑)

intelligens A: 1815/ intelligens (NSz.); 1960 inteligens (ÉrtSz.); nyj. intaligás (ÚMTsz.) J: ’értelmes | intelligent’

A szócsalád időrendben korábbi tagja, az intelligencia latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. |  ≡  Lat. intelligentia ’megismerőképesség, intellektus, értelem, ész, felfogóképesség’ [< lat. intelligere ’felfog, megért’]; – ném. Intelligenz; ang. intelligence; fr. intelligence; stb.: ’felismerés, megértés; egyetértés, beleegyezés; értelem, ész stb.’ (a németben ’a szellemi foglalkozásúak közössége, az értelmiség’ is; az angolban ’üzenet, értesülés, hír’ is); vö. még ang. intelligentsia; fr. intelligentsia;; or. интеллигенция; stb.: ’a szellemi foglalkozásúak közössége, az értelmiség’, az oroszban eredetileg ’a politikai és szociális reformokért harcoló értelmiségi réteg a 19. századi cári uralom idején’.  ⇒⌂  A magyarba nemzetközi szóként főleg német közvetítéssel kerülhetett, latin végződéssel.

Az intelligens nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. intelligent; ang. intelligent; fr. intelligent; stb.: ’intelligens, értelmes’; – vö. még lat. intelligens ’okos, eszes, értelmes’.  ⇒⌂  A magyarba főleg a latinból került át.

☞ TESz. intelligens a.; Nyr. 95: 246; EWUng.→ legenda