instancia ∆ A: 1582 instantiáira (EWUng.); 1615 instanciaiara (MNy. 79: 126); 1658 énstancziát (EWUng.); 1662–1664 instánciákkal (MNy. 73: 170); 1808 estántzia (NSz.) J: 1 1582 ’folyamodvány; kérelem | Bittschrift; Bitte’ (↑); 2 1808/ ’illetékes hatóság | zuständige Amtsstelle, Behörde’ (NSz.) Sz: instanciázik 1805/ instantiázni (NSz.)

instál ∆ A: 1620/ instáljanak (MNy. 66: 232); 1808 estálom (NSz.); 1840 ístál (NSz.); nyj. ëstáll (ÚMTsz.) J: 1 1620/ ’sürgetően kér, esedezik | inständig bitten’ (↑); 2 1788 ’kérelmez | ansuchen, fordern’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. instantia ’jelen, jelenlét, közvetlen közelség; buzgóság, buzgalom, szorgalom; sürgető kérés’, (k.) ’bírósági eljárás; kereset’, (h.) ’kérelem, folyamodvány; törvényszék’ | lat. instare ’(mozdulatlanul) áll; közvetlen közelében van; kitartóan üldöz; nyomatékosan kér’ [vö. lat. stare ’áll’].  ≋  Megfelelői: ném. Instanz ’fellebbviteli fórum, hatóság’, (R.) ’kérelem’; fr. instance ’fellebbviteli hatóság, fórum ‹a jogi területen›; nyomatékos kérés, kérelem’ stb. A főnév jogi műszóként terjedt el.  ⌂  A szó belseji s-hez vö. →instrukció stb. Az estáncia, istál stb. változatok a szó eleji mássalhangzótorlódás egyszerűsödésével keletkeztek.

☞ TESz. instál a.; EWUng.→ státus