inkognitó A: 1699/ incognito (NSz.); 1843 inkognitóban (NSz.) J: ‹hsz› 1699/ ’rangrejtve | inkognito’ (↑) | ‹fn› 1799 ’rang(jának) eltitkolása, ismeretlenség | Inkognito’ (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. inkognito, Inkognito; ang. incognito; fr. incognito; stb.: ’rangrejtve’, ’rang(jának) eltitkolása, ismeretlenség’; ol. incognito ’ismeretlen; ismeretlenség’, in incognito ’rangrejtve, nem felismeve, nem elismerve’. Az olaszból terjedt el [< lat. incognitus ’ismeretlen, nem felismert, nem elismert’]. ⇒⌂ A magyarba főleg a németből került át.
☞ TESz.; EWUng.→ nóta