inger ‹ige› A: 1372 u./ yngeruen [sz.] (JókK. 154) J: ’(fel)izgat, (fel)bőszít | (an)reizen’

ingerel [1] A: 1456 k. ingherlÿ (SermDom. 2: 74); 1495 e. ingo̗rlo̗ [sz.] (GuaryK. 61); 1560 k. Ingelles [sz.] (GyöngySzt. 1723.); 1585 ingoͤroͤlue [sz.] (Cal. 542); 1766 éngerelni [sz.] (NSz.); 1772/ íngerelnek (NSz.); 1777 ingyerelvén [sz.] (NSz.); 1805 ingërël (NSz.); 1806/ ingereljem (NSz.) J: 1 1456 k. ’(fel)izgat, (fel)bőszít | (an)reizen’ # (↑); 2 1535 k. ’kér, követel | fordern’ (Zay: Lánd. 18) Sz: ingerlés 1456 k. Ingerleſe (SermDom. 2: 552) | ingerlő 1495 e. (↑) | ingerlékeny 1826 ingerlékeny (MNy. 4: 254)

ingerkedik A: 1508 Ingerkedo̗ket [sz.] (DöbrK. 17); 1750 ingerkedem [▽] (NSz.); 1785–1790/ ingyerkedtek (NSz.); 1805 indërkëdik (NSz.); nyj. inderköd-ik (MTsz.) J: ’(fel)izgat, (fel)bőszít, évődik | reizen, necken’ #

inger ‹fn› A: 1790 inger (Nyr. 10: 308); 1805 ingër (NSz.); 1833 ingér (Nyr. 109: 444) J: 1 1790 ’az élő szervezetre gyakorolt hatás, amelyre az bizonyos tevékenységgel válaszol, impulzus | (An)reiz, Impuls’ (↑); 2 1792 ’vminek a mozgatója, ösztönzője | Antrieb’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)

ingerül A: 1825 felingerült [sz.] (Szily: NyÚSz.) J: ’felindult állapotba kerül; haragossá, dühössé válik | gereizt werden; in Zorn geraten’ Sz: ingerült 1825 (↑) | ingerület 1844 ingerületlen [sz.] (HazKülfTud. 1844. okt. 8.: 241); 1887 ingerület (NSz.)

A szócsalád alapja, az inger ige fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő bizonytalan eredetű és esetleg az →int¹, →incselkedik tövével azonos. A szóvég gyakorító képző; a szó belseji g ugyancsak gyakorító képzőnek tűnik. A jelentés a feltételezett tő eredeti ’mozgat, indít’ jelentésére mutat.

Az ingerel, ingerkedik, ingerül származékszók. |  ⌂  Az inger-ből keletkeztek különböző igeképzőkkel. Az ingerül-nek ma leginkább a származékai használatosak.

Az inger elvonás. |  ⌂  Az inger névszó ez utóbbi igékből lett elvonva a nyelvújítás idején.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: ingeri ’hirtelen haragú, indulatos’  (1861: MNyszet. 6: 332); az igékből szórövidüléssel és játszi képzővel keletkezett.

☞ TESz. ingerel a.; Benkő: FiktI. 84; Kylstra-Eml. 18; EWUng.→ incselkedik, int¹