inas A: 1524 ÿnaſok (MNy. 13: 123); 1565 innas (NySz.) J: 1 1524 ’serdülőkorú fiú | heranwachsender Junge’ (↑); 2 1525/ ’tanonc, ipari tanuló | Lehrling’ (TörtTár 1908: 82); 3 1561 ’fegyverhordozó; apród | Waffenträger, Knappe; Page’ (MNy. 61: 487); 4 1570 ’szolga, cseléd | Diener, Knecht, Bedienter’ (SzT.); 5 1604 ’bojtár, kisbéres | Hirtenjunge, Jungknecht’ (SzT.); 6 1838 ’enyvező padszolga v. szorító mint egy fajta asztaloseszköz | Leimknecht 〈Tischlerwerkzeug〉’ (Tsz.); 7 1916 ’szénavontató alá dugott feltámasztó rúd | Stützstange der Heuschleppe’ (Nyr. 45: 137)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. junoša; blg. юноша; szbhv.  (R.) jùnoš; szlk. junoš; or. юноша, (N.) вьюнош; stb.: ’ifjú, fiatalember’ [< szláv *junъ ’fiatal’].  ⌂  A szó elejéhez a magyarban vö. →juh ~ ih, →juhar ~ ihar stb. A szláv szóvégi a elmaradásához a magyarban vö. →beszéd, →kolbász stb. A szó a köznyelvben ma már csak leginkább 2. jelentésében fordul elő, néhány évtizeddel ezelőtt azonban szélesebb elterjedtségű volt. A 6. jelentés a ném.  (R.) leimknecht ’ragasztásnál, enyvezésnél használt eszköz’, tkp. ’enyvezőszolga’ hatását tükrözi.  ⚠  Az inas ’inakkal átnőtt, mócsingos’ (→ín²) főnevesüléseként való magyarázat téves.  ⌂⇒  A magyarból (esetleg visszakölcsönzésként): szbhv.  (N.), (R.) inaš ’apród, inas; szolgáló, szolga’.

☞ Munkácsi: ÁKE. 369; Nytud. 5: 160; Kniezsa: SzlJsz. 223; TESz.; MNy. 69: 479, 87: 345; EWUng.; MNy. 103: 214→ ín²Nszt ↪inas¹