imposztor ∆ A: 1659 impostorok (NSz.); 1793 Impoſztor (NSz.) J: 1 1659 ’csaló; szélhámos | Betrüger; Erzschelm’ (↑); 2 1872 ’csirkefogó, kópé; (kis) gazfickó | Schelm; (kleiner) Bösewicht’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (kés.), (k.), (h.) impostor ’csaló, szélhámos’ [< lat. imponere ’belehelyez, belefektet, beletesz; kiszab, kiró vkire vmit, sújt; stb.’, (k.) ’félrevezet, rászed, becsap, lóvá tesz’; eredetéhez vö. →imponál]. ≋ Megfelelői: fr. imposteur; ol. impostore; stb.: ’csaló, szélhámos’. ⌂ Az első változat s-sel való kiejtéséhez vö. →árestál stb.; az sz-es alakhoz vö. →amnesztia stb. A 2. tréfás, továbbá ’vmit ártalmatlannak, jelentéktelennek feltüntető’ szóhasználatban alakulhatott ki.
☞ TESz.; EWUng.→ imponál