imbolyog [1] A: 1794 im'bolyog (NSz.); 1795 imbolygás [sz.] (NSz.); nyj. bimbajgott (ÚMTsz.); himbolog (MTsz.) J: 1 1794 ’bizonytalanul, támolyogva halad | wankend fortschreiten’ # (↑); 2 1795 ’hullámzik; ide-oda hajladozik | wogen; schwanken’ (↑); 3 1804 ’véleményében, állásfoglalásában ingadozik | unschlüssig sein’ (Pais-Eml. 590); 4 1886–1890 ’〈fény, árny〉 el-eltűnve, helyét, irányát változtatva, homályosan látszik | irrlichtelieren’ # (NSz.)
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő az →indít és →inog szócsaládjával függ össze. A szóvég -log ~ -lyog gyakorító képző; vö. →ámolyog, →támolyog stb. A szó belseji b szervetlen járulékhang, amely esetleg a →bolyong, →tébolyog stb. analógiájára lett beillesztve. A szó eleji h-s változat esetleg a →himbál hatására keletkezett. A nyelvjárásokból kerülhetett az irodalmi nyelvbe. ∼ Idetartozik: imbolyodik ’tántorogva, támolyogva, dülöngélve elesik, megbotlik’ (1805: Pais-Eml. 590). ⚠ A magyarázat, miszerint az →inog és a →bolyong szavak vegyüléséből jött volna létre, téves.