illúzió A: 1657–1658 illusiót (MNy. 66: 232); 1809/ illúziónak (NSz.) J: 1 1657–1658 ’játszva odavetett megjegyzés, megállapítás; irónia, gúny | spielerisch hingeworfene Bemerkung; Ironie’ (↑); 2 1809/ ’valóságnak tetsző látszat; ábránd, képzelgés | Schein; Einbildung’ (↑)

illuzórius ∆ A: 1842 illusorius (Világ 1842. jan. 15.: 39); 1848 illusorius (NSz.); 1875 illuzoriussá (NSz.); 1878/ illuzóriussá (NSz.) J: ’nem valós, alaptalan, hamis | illusorisch’

illuzórikus A: 1870 illusoricusaknak (Naegele: SzülészetiTk. 380); 1912 Illuzórikus (MNy. 8: 137) J: ’nem valós, alaptalan, hamis | illusorisch’

A szócsalád illúzió, illuzórius tagjai latin jövevényszók. |  ≡  Lat. illusio ’gúny, csúfolódás, irónia; megtévesztés, félrevezetés’ | lat. illusorius ’nem valós, alaptalan, hamis, illuzórikus’. Ezek a lat. illudere ’játszva odavet, gúnyolódik, megtéveszt’ [vö. lat. ludere ’játszik’] igére mennek vissza.  ≋  Megfelelői: ang. illusion ’illúzió, önáltatás, önámítás, érzéki csalódás; finom selyemtüll’; fr. illusion ’illúzió, önámítás, érzéki csalódás; bűvészmutatvány’; – ang. illusory; fr. illusoire; stb.: ’nem valós, alaptalan, hamis, illuzórikus’.

Az illuzórikus származékszó. |  ⌂  Az illuzórikus az ikus végződésű szavak analógiájára keletkezett; vö. notórikus (→notórius) stb.

☞ MNy. 8: 137; TESz.; EWUng.