iglice × A: 1500 k. yrglicze (CasGl. 75.); 1577 k. Iglÿcʒe Teͦwÿs (OrvK. 533); 1706 Girlicze tüske (MNy. 2: 322); 1775 Gelicze-tüske (MNy. 5: 186); 1790 k. iglicz (Nyr. 85: 211); 1794 iglitzi (Nyr. 21: 225); 1798 Gerlitze tüske (Nyr. 63: 87); 1798 Gilitze tövisk (MNy. 56: 401); 1826 igricze-tövisnek (NSz.); nyj. iglicë, iklicȧ (ÚMTsz.) J: 1 1500 k. ’liláspiros virágú tövises cserje | Hauhechel (Ononis)’ (↑); 2 1590 ’szamárbogáncs | Eseldistel (Onopordum acanthium)’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 16)

Jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv. iglica ’kis tű, tűcske gólyaorr’, (N.) ’iglice’; szln. iglica ’ua.; kis tű; különféle rendeltetésű szeg; gólyaorr’; cseh jehlice ’tű; fenyőtű; iglice’; szlk. ihlica ’ua.; járomszeg’; stb. [< szláv *igla ’tű’].  ⌂  Egyes változatok a →gerlice analógiájára keletkeztek.  ⊚  Növénytani műszóként is használatos.

☞ Nyr. 63: 87; Kniezsa: SzlJsz. 220; TESz. gilice a.; EWUng.Nszt ↪iglice