igen A: 1266/ ? Yguen, ygun [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 166); 1275 ? Egun [hn.] (MNy. 37: 286); 1298/ ? Egenzaraz [hn.] (MNy. 10: 81); [1313–1324/] ? Igen [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 166); 1372 u./ ÿgenhÿuſeges, ygent (JókK. 2, 140); 1525 iken (VitkK. 95); 1535 k. Igewn (Zay: Lánd. 63); 1560 k. Igeny (GyöngySzt. 2561.); 1563 Igẏen (RMNy. 2/2: 14); 1578 igén (Bornemisza: ÖrdKís. 176); 1767 Egén-is (NSz.); 1863 Igėnúgy (Kriza [szerk.] Vadr. 503); 1882 ügön (NSz.); nyj. ëgen, égën (ÚMTsz.) J: ‹hsz› 1 1298/ ’nagyon, felettébb | sehr, überaus’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1760 ’úgy van, valóban | ja’ # (Nyr. 48: 22); 3 1906 ’körülbelül | etwa’ (NSz.) | ‹fn› 1793 ’igenlő szó | Ja’ (NSz.) Sz: igenel 1647 igenlenék ’megsokall, felettébb soknak talál vmit | etw satt bekommen, übermäßig finden’ (Szily: NyÚSz.); 1788 ’igent mond, ráhagy | bejahen’ (Szily: NyÚSz.) | igenlő 1821 Igenlő (NSz.)

Belső keletkezésű, valószínűleg megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A tő esetleg az i mutató névmás, amely az →e¹ (→ez¹) eredeti változatával azonos. A végződése -n határozórag lehetett; vö. hogyan (→hogy¹), ígyen (→így) stb. A szó belseji g esetleg egy terminatívuszrag; vö. →míg, esetleg →leg- stb. A szó eredetileg nyomatékosító funkciójú lehetett.  ⚠  Az értelmezés, miszerint az ígyen (→így) szóból szóhasadással keletkezett, ill. az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ TESz.; MNy. 70: 50, 74: 184; NyK. 78: 289; EWUng.→ ez¹, igény, nem-UN UEW. № 1002; UEW. № 125