ibolya A: 1340 Iwola [szn.] (MNy. 11: 366); 1578 iuolya (NySz.); 1604 lvolyva (Szenczi Molnár: Dict. Vacínium a.); 1621 Ivolva (Szenczi Molnár: Dict. Vacínium a.); 1647 igolya (MNy. 7: 322); 1659 ibolya (NySz.); 1791/ iboját (NSz.); 1806 ibolynak (NSz.); 1833 Bibolya (Kassai: Gyökerésző 1: 45); 1845 ivolyák (NSz.); nyj. ibolla, ibollya (ÚMTsz.) J: 1 1340 ? ’különféle (illatos) virágok (pl. viola, árvácska, ibolya) neveként | 〈als Benennung versch. (wohlriechender) Blumen (zB. Levkoje, Stiefmütterchen, Veilchen)〉’ (↑), 1578 ’ua.’ (↑); 2 1868 ’illatos, kékeslila virágú, erdei, évelő növény | Veilchen (Viola odorata)’ # (Ballagi M.: MNyTSz.); 3 1897 ’ibolyakék szín | Violett’ (PallasLex.)

Szóhasadás eredménye. |  ⌂  A →viola szóból keletkezett. Az eredeti ivola változat keletkezése vagy hangátvetéssel vagy a szó eleji v kiesésével magyarázható. Ebben az esetben a szó belseji v hiátustöltő hang. A v > b hangváltozáshoz vö. →bakter, →civil stb. A 2. jelentés a növénytani szaknyelvben keletkezett és gyökeresedett meg. A 3. jelentés az ibolyaszín ’ibolyakék szín’  (1800: NSz.) összetételből keletkezhetett önállósodással; a jelentésfejlődéshez vö. még ném. Violett ’ibolyakék szín’.

☞ TESz.; MNy. 68: 72; EWUng.→ viola