hűvös A: 1211 ? Hiusud [sz.] [szn.] (PRT. 10: 505); 1211 ? Huuus [szn.] (PRT. 10: 512); 1470 hiveſſegeth [sz.] (SermDom. 2: 198); 1525 u. hÿwo̗ssittÿ [sz.] (LázK. 293); 1577 k. hweͦſeÿteͦ [sz.] (OrvK. 15); 1604 Huͤves (Szenczi Molnár: Dict.); 1627 huͤvoͤsuͤlést [sz.] (NySz.); 1765 Bor hévesítő [sz.] (MNy. 60: 221); 1816 hivës (NSz.); nyj. hímes (MTsz.) J: ‹mn› 1 1470 ’a megszokottnál alacsonyabb hőmérsékletű, hideg | kühl’ # (↑); 2 1898 ’rideg, barátságtalan | barsch, unfreundlich’ (NSz.) | ‹fn› 1 1604 ’hűvösség, hűvös hely | Kühle, kühler Ort’ (↑); 2 1785 ’börtön | Gefängnis’ (NSz.) Sz: hűvösség 1470 (↑) | hűvösödik 1585 Hiueſe doͤm (Cal. 435)

hűs A: 1748 huͤs (NSz.); 1835 hős (NSz.); nyj. hüss (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1748 ’hűvös, hideg | kühl’ # (↑) | ‹fn› 1 1770 ’hűvösség; hűvös hely | Kühle; kühler Ort’ (Kalmár: Prodr. 314); 2 1791 ’börtön | Gefängnis’ (NSz.) Sz: hűsít 1778 üsitö [sz.] (NSz.) | hűsítő 1778 ‹foly mn-i igenév› (↑); 1807 Hüssítö́ ’frissítő étel, ital | Erfrischung’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) | hűsöl 1792 hüsselni [sz.] (NSz.)

A szócsalád alapja, a hűvös fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű és összefügghet a →hideg, →hiedelem, →hűl tövével. A végződése -s deverbális melléknévképző; vö. kegyes (→kegyelem), →szoros stb. A szó belseji v eredetileg is a tő része lehetett.

A hűs szóösszerántás. |  ⌂  – A hűvös-ből jött létre szóösszerántással. Eredetileg nyelvjárási szó volt, a nyelvújítás korában vált közkeletűvé.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A ’börtön’ jelentés mindkét szó esetében tréfás névátvitel eredménye a főnévi 1. jelentés alapján. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. ném.  (argó) Kühle; cseh chládek; stb.: ’börtön’, tkp. ’hűvös hely’; fr. à l’ombre ’börtönben’, tkp. ’a sötétben, a hűvösön’; stb.

☞ SzegFüz. 3: 1; Grétsy: Szóhas. 122; TESz.; NytudÉrt. 92: 96; EWUng.→ hideg, hiedelem, hűl