hőzöng A: 1946 hőzöng (ÚMTsz.) J: ’felelőtlenül hangoskodik; henceg | den Mund vollnehmen; großtun’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő talán összefügg a hözboz ~ hözböz ’hirtelen haragra gerjedő’ (1816: Gyarmathi: Voc. 98) ikerszó előtagjával. Végső soron összefügghet a →hej indulatszó hő változatával is, de az a magyarázat, amely szerint a hőzöng ennek származéka lenne, kevésbé valószínű. A szóvég gyakorító képző. ⊚ A hőzöng sárréti, nagykunsági nyelvjárási szó volt, a 20. század közepén vált a köznyelv bizalmas használatú szavává.
☞ TESz.; EWUng.→ hej