hőköl A: 1513 meg ho̗ko̗l (NagyszK. 186); 1550 e. meg heökkeöli (MNy. 57: 357); 1776 hökölteti [sz.] (NSz.); 1790 meg ... höjköltesse [sz.] (NSz.); 1796 hőkölni [sz.] (NSz.); 1838 Hűkkölni [sz.] (Tsz.); 1859 meghőkült (NSz.); nyj. hejgöll (ÚMTsz.) J: 1 [korábban főleg meg~, ma vissza~] 1513 ’(meg)hátrál, visszariad | zurückweichen, -scheuen’ (↑); 2 1550 e. ’meghátráltat | zurückweichen machen’ (↑)

hők × A: 1566 Hoͤk (NySz.); 1794 Höök (NSz.); 1818 hejk (NSz.); 1831 hök (Kreszn.); 1833 Hökk (Kassai: Gyökerésző 2: 477) J: ’hátra, vissza 〈főleg állatokhoz〉; balra 〈igásállat irányítására〉 | zurück, hü 〈beide haupts. als Fuhrmannsruf〉’

hökken A: 1650 k. meghökken [?✐] (MNy. 4: 109); 1663 meg hoͤkkente [sz.] (NySz.); 1776 meghökken (NSz.); 1792 hekkenni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1831 Hökkenik [□] (NSz.); 1836 Meghőkkent (NSz.) J: 1 [főleg meg~] 1650 k. ’megijed, megdöbben | stutzen, verdutzt werden’ # (↑); 2 1832 ’esik; huppan | fallen, stürzen; plumpsen’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a hőköl származékszó. |  ⌂  A →hej indulatszó hő változatából keletkezett gyakorító-műveltető képzővel.

A hők elvonás. |  ⌂  A hőköl-ből jött létre elvonással.  ⚠  Kevésbé valószínű az a magyarázat, amely szerint a hők önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó lenne, és ebből jött volna létre a hőköl.

A hökken származékszó. |  ⌂  Mozzanatos képzővel keletkezett a hőköl alapján. A 2. jelentése okozati összefüggésen nyugvó metonímia lehet.

☞ TESz. hők a. is; EWUng.→ hej