hüvelyk A: 1405 k. hwuelk (SchlSzj. 399.); 1416 u./² hu̇uèlket (MünchK. 36ra); 1519 hyw̋elkeeth, hývelýkó̗keth (JordK. 89); 1551 huuelykére (NySz.); 1577 hw̋eljk (KolGl.); 1595 Heüvelk (Ver. 79.); 1597 hẅuel teniernj (OklSz.); 1748 huͤvekni [sz.] (NySz.); 1782 hüveiknek (NSz.); 1784 hüvökölni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 33); 1785 hüvellye (MNy. 70: 351); 1791 hövellykeit (NSz.); 1792 hüvelkéje (MNy. 70: 351); 1795 hüvegnyi [sz.] (NSz.); nyj. hívék, hivekk (ÚMTsz.); hőkk, hüjëk (MTsz.) J: 1 1405 k. ’a kéz elálló, legvastagabb ujja; a láb nagyujja | Daumen; große Zehe’ # (↑); 2 1641 ’a férfi hüvelykujj átlagos vastagságának megfelelő (25–27) mm hosszmérték, col | Zoll 〈Maß〉’ (NySz.)

Származékszó. |  ⌂  A →hüvely-ből keletkezett -k névszóképzővel; vö. →farok, →lélek stb. – A ’hüvely’ > ’hüvelyk’ jelentésfejlődést az magyarázhatja, hogy a nyilazáskor a hüvelykujj védelmére alkalmazott hüvelyszerű eszköz neve metonimikusan átvonódott magára a hüvelykujjra. A jelentésfejlődéshez vö. hüvelykes ujj ’hüvelyk’, tkp. ’hüvellyel védett ujj’  (1527: ÉrdyK. 269). A 2. jelentést feltehetőleg a felnőtt férfi hüvelykujj szélessége magyarázza; jelentésekhez vö. hüvelykemnyi ’egy hüvelykujjnyi méretű’  (1585: Cal. 817). Ma leginkább a hüvelykujj  (18. sz.: NySz.) összetételben használatos.

☞ Ethn. 28: 140; Nyr. 62: 31; MNy. 64: 56; TESz.; NytudÉrt. 84: 43; EWUng.→ hüvely, köb-