húsvét A: 1211 Cwsveth, Hosued [szn.] (OklSz.); 1300 Husveit [szn.] (Fejér: CD. 7/2: 256); 1372 u./ huſuetnapÿan (JókK. 27); 1519 hoſwetý [sz.] (JordK. 74); 1541 Husit (NySz.); 1559 huſet (Székely I.: Krón. 99a); 1621 Húsét (Szenczi Molnár: Dict.); 1872 hüsiti [sz.] (Nyr. 1: 423); 1880 huszít (Nyr. 9: 489); nyj. husfét, huzsvít (ÚMTsz.) J: ’〈a kereszténység legnagyobb ünnepeként:〉 Krisztus feltámadásának ünnepe | Ostern’ # Sz: húsvéti 1470 huſveti (SermDom. 2: 93)

Összetett szó. |  ⌂  A →hús + vét (→vesz) főnevek tárgyas vagy jelöletlen birtokos jelzős, alárendelő öszetétele. A megnevezés arra utal, hogy a böjti időszakot követően húsvétkor újra szabad húst fogyasztani. A magyar szó keletkezését déli szláv szavak mintája is elősegíthette; vö. szbhv.  (Ča) vàzam, vazán, (Kaj) vuzem; szln.  (N.) vúzem, (V.) vűzem: ’húsvét’, tkp. ’vétel, vevés’. Azonban a magyar szó előtagjának nincs szláv mintája, így nem beszélhetünk valódi tükörfordításról. A húsét és hasonló változatok a szó belseji v kiesésével keletkeztek; vö. →estély, →pitvar stb. Ez a változás az ét (→eszik) népetimológiás hatására is bekövetkezhetett. A hüsit változat az összetétel elhomályosulása után hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 297; NytudÉrt. 46: 80; TESz.; NytudÉrt. 92: 94; EWUng.→ hús, vesz