hús A: 1211 Cwsveth [szn.]; , Hosued [szn.] (OklSz.); 1211 ? Huus [szn.] (PRT. 10: 512); 1372 u./ huſt (JókK. 17); 1552 húſs (Heltai: Dial. A8b) J: 1 1211 ’az ember és az állatok testének izomzatból és vérbő szövetekből álló része | Fleisch’ # (↑); 2 1578 ’a gyümölcs ehető része | Fruchtfleisch’ (NySz.) Sz: húsos 1395 k. huʒuſpera (BesztSzj. 1268.) | húsol 1405 k. huſolo [? ɔ:  huſalo] [sz.] ’húst összevagdal, szétvagdos, felszabdal | Fleisch zerschneiden’ (SchlSzj. 1233.)

Bizonytalan eredetű, esetleg egy iráni nyelvből származó jövevényszó. |  ≡  Vö. jidga γuš, γūš; paracsí γūš; afgán gwaṣ̌a; stb.: ’hús’ [iráni eredetű; vö. középperzsa gōšt; khotáni szaka ggūštā-: ’ua.’; stb.].  ⌂  A származtatásnak hangtani nehézségei vannak: a szókezdő h ilyen előzménye szokatlan. – A metaforikus 2. jelentéshez vö. ang. flesh; fr. chair; stb.: ’hús; a gyümölcs ehető része’.

☞ Munkácsi: ÁKE.; TESz.; MSFOu. 151: 263; Ligeti: TörK. 152; EWUng.→ gulyás, húshagyókedd, húsvét, pörkölt, szék-, vad-