hörpint A: 1508 beho̗rpentetnec vala [sz.] (NádK. 87); 1595 Herpentenni [sz.] (Ver. 99.); 1763 Hoͤrpoͤnteni [sz.] (NSz.); 1788 hörpintem (NSz.); 1892 Hörpiént (Nyr. 21: 331) J: ’egyet kortyint, kortyint(gat) | einen Schluck tun, nippen’ #
hörpöget × A: 1577 k. he̊rpe̊ges [hörpöget □] (OrvK. 139); 1793 herpegetnek (NSz.) J: ’szürcsöl, szürcsölve iszogat | schlürfen’
hörpöl A: 1585 fel hoͤrpoͤloͤm; fel hwͤrbelem (Cal. 9, 791); 1790 herpelj (NSz.); 1795/ hörböl (I.OK. 30: 258) J: ’szürcsöl, szürcsölve iszik | schlürfen’
hörpög ∆ A: 1800 Hörpögni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: ’szürcsöl, szürcsölve iszik | schlürfen’
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A tő szorosan összefügg a →hörög szócsaládjának tövével. A szó belseji p vagy a hangutánzás eleme, vagy mozzanatos képző (vö. →herpites). A szóvégek különféle igeképzők. – A (N.) hörp ’korty’ (1780: Szily: NyÚSz.) elvonás az igékből. ∼ Idetartozik még: (R.) hörpencs ’iszákos, részeges ember’ (1838: Tzs.); az alaktanához vö. →lebbencs.