hörcsög A: 1138/ ? Hurcík [szn.] (MNy. 32: 56); 1201 ? Herceg [szn.] (MNL (OL) Dl. 61124); 1225 Herchec [szn.] (OklSz.); 1264 Hurchuth [ɔ: Hurchuk] (Wenzel: ÁÚO. 8: 118); 1324 Herchuk [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 331); 1395 k. herchek (BesztSzj. 1098.); 1520 Kyshewrchewkews [sz.] [hn.] (MNy. 25: 311); 1533 Hoͤrczuk (Murm. 509.); 1784 hörtsög (Baróti Szabó: KisdedSz. 32); nyj. hërcsëk (ÚMTsz.); hörcsik (MTsz.) J: 1 1395 k. ’varangyos béka | Kröte’ (↑); 2 1522 ’sündisznó | Igel’ (KeszthK. 275); 3 1533 ’borz | Dachs’ (↑); 4 1598 ? ’kb. 30 cm hosszú, nagy pofazacskójú kártékony mezei rágcsáló | Hamster (Critecus critecus)’ # (NySz.), 1608 ’ua.’ (NySz.); 5 1604 ’mormota | Murmeltier’ (Szenczi Molnár: Dict.); 6 1858 ’ingerlékeny, indulatos személy, méregzsák | jähzorniger, zornmütiger Mensch’ (NSz.)

Jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv. hrčak ’hörcsög’, (N.) ’kucsmagomba’, (N.) ŕčak ’hörcsög’; szln. hrček ’ua.’, (N.) ’disznóormány; fenyőtoboz; stb.’; cseh křeček ’hörcsög; kapzsi ember; indulatos ember, méregzsák’; szlk. chrček ’hörcsög; indulatos ember, méregzsák’, (N.) hrčok, chrčok ’hörcsög’; stb. [onomatopetikus eredetű; vö. szláv *chъrk- ’horkol; hörög’].  ⌂  A 4. jelentés az eredeti. Az 1. jelentéshez vö. le. skrzeczka ’fiatal, brekegő béka’, (N.) skrzeczek ’hörcsög’. A többi jelentés a 4. alapján keletkezett metafora. Néhány jelentés esetében számolnunk kell a terminológia bizonytalanságával is.  ⌂⇒  A magyarból: rom. hîrciog ’ua.’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 218; TESz.; EWUng.