hóhér A: 1426 Hohar [szn.] (OklSz.); 1493 k. hoheͤrewket (FestK. 397); 1863 hóvért (Kriza [szerk.] Vadr. 475); nyj. Hójér (ÚMTsz.) J: 1 1426 ? ’halálos ítélet v. kínzóbüntetés végrehajtója | Henker’ # (OklSz.) (↑), 1493 k. ’ua.’ (FestK. 397) (↑); 2 1550 k. ’bírósági szolga | Scherge’ (KolGl. 45: 12); 3 [jelzői értékben is] 1755 ’vérengző, kegyetlenkedő személy | Wüterich’ (NSz.); 4 1843 ’sintér | Abdecker’ (Kunoss: UjdSzóf. Gyöpmester a.)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (R.) (baj.-osztr.) hāher, hǭhər, (kfn.) hāhære, (kor. úfn.) (h.) hacher: ’hóhér’ [< ném. (kfn.) hāhen ’felakaszt’]. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.) hȁhār; szln. (V.) hohár; stb. ’hóhér’. ⌂ A 2. jelentés a német szó egyes szinonimáinak hatására keletkezett; vö. (kfn.) nâchrihter, (kor. úfn.) (h.) nochrichter: ’hóhér; bírósági szolga’. A 3. és 4. jelentés metafora. ⌂⇒ A magyarból: rom. (N.) (R.) hohér ’hóhér; gyepmester’.
☞ DUHbl. 5: 172; TESz.; EWUng.→ firhang