hétfő A: 1221/ Hettefewhelly, Hettfehelly [hn.] (HOkm. 6: 13); 1405 k. het fe (SchlSzj. 146.); 1526 hetfeon (Zolnai Gy.: Nyelveml. 258); nyj. hetve (Nyatl.) J: 1 1221/ ? ’a naptári hét első hétköznapja | Montag’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (HOkm. 6: 13); 2 1405 k. ’vasárnap | Sonntag’ (SchlSzj. 152.)

Összetett szó. |  ⌂  A →hét² + fő (< →fej²) jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele. A szó eredeti jelentése ’a hét kezdete’ lehetett. Az elnevezés az időszámításnak arra a vonására utal, hogy a hét kezdő napjául a vasárnapot követő első napot tették meg. Ez szláv (közelebbről déli szláv) szemléletet tükröz; vö. hv.  (dalm.) prvi den ’hétfő’ (ennek mintája a lat. primus dies ’első nap’ lehetett); vö. még →kedd. A hét napjainak megnevezésében tapasztalható szláv hatáshoz vö. még →csütörtök, →péntek stb. Mivel a keresztény művelődés területén a vasárnappal való hétkezdés is érvényben volt, a hétfő-t átvitték a vasárnap jelölésére is. Hasonló szemlélethez vö. vog.  (É.) sāt-puŋk-χå̄təl; osztj.  (Trj.) ʌȧpət-ok-kătəʌ ’vasárnap’, tkp. ’hétfőnap’.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 274; Nyr. 79: 443; Ethn. 69: 195; TESz.; NytudÉrt. 92: 89; EWUng.→ fehér-, fej², hét²