héja A: 1395 k. heÿe (BesztSzj. 1199.); 1405 k. heya (SchlSzj. 1788.); 1500 k. hÿazo [sz.] (MNy. 50: 201); 1590 Hea kut (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 14); 1608 héyja (NySz.); 1707 Héju (MNy. 8: 127); 1833 Hejjő (Kassai: Gyökerésző 2: 400); 1838 hejjű (Tsz.); nyj. híja (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’〈sólyomféle madarak megnevezéseként〉 | 〈zur Bezeichnung versch. falkenartiger Vogel〉’ (↑); 2 1395 k. ? ’fehéres hasán keresztben csíkozott vágómadárféle ragadozó madár | Habicht (Accipiter gentilis)’ # (↑), 1600 k. ’ua.’ (BrassSzt. 18)
Származékszó. | ⌂ A →hej-ből keletkezett kicsinyítő képzővel. Az alapszó állatűző szóként funkcionált, amely a héja hangját is utánozza. ⌂⇒ Esetleg a magyarból: szbhv. eja ’réti héja’; szlk. haja ’kánya’.