héj A: 1395 k. fa hay; fa hew (NyK. 37: 115); 1405 k. halhe; fa heÿ (SchlSzj. 818., 1614.); 1470 k. hÿv (ZirciGl. 9.); 1805 hyazatom [sz.] (DöbrK. 287); 1513 feyalhee (OklSz. fejalj-héj a.); 1516 hio (OklSz. derékalj-héj a.); 1522 fahy (OklSz.); 1596 ? haz heiukra [~u □] (NySz.); 1751 heját (NSz.); 1775 héjj (NSz.); 1863 Héjju [□] (Kriza [szerk.] Vadr. 502); nyj. hëj (MTsz.); híj (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’felületi réteg, kéreg | Rinde, Schale’ # (↑); 2 1395 k. ’ágynemű huzata | Bettüberzug’ (BesztSzj. 583.); 3 1405 k. ’halpikkely; pikkelyes bőr | Schuppe; schuppige Haut’ (SchlSzj. 818.); 4 1416 u./¹ ’tető, fedél; eresz | Dach; Vordach’ (BécsiK. 116); 5 1416 u./³ ’szemhéj | Augenlid’ # (AporK. 102) Sz: héjaz 1416 u./¹ [sz.] ’(ház)tetőt fed | Dach decken’ (BécsiK. 116) | héjazat 1416 u./¹ haiazatoc ’háztető | Dach’ (BécsiK. 116)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Osztj.  (Trj.) kŏj ’fejbőr ‹rénszarvasé stb.›’; ? zürj.  (R.) ke̮ja ’fagomba’; finn koja ’(fa)kéreg’; ? lp.  (Wfs.) kù͕o͕j̀ɛ̮ ’rügy’ [fgr. *koja ’kéreg, héj’].  ⌂  A magyarban a hé változat az eredeti; a haj ~ héj kettősséghez vö. →paraj, →taraj stb. A szóvégi j hiátustöltős birtokos személyjeles alakokból tapadt másodlagosan a ragtalan forma végére; vö. →fej², →száj. A szóvégi v-s változatok is másodlagos fejlemények: ezek vagy hiátustöltőt tartalmaznak vagy a →hiu analógiás hatására keletkeztek. A 4. jelentés tárgytörténeti alapja az lehet, hogy az egyszerű építmények teteje fakéregből készült. Ennek következtében a héj és a →hiu alaki és jelentéstani tekintetben keveredett egymással.  ⚠  A →hajt¹ igével való összefüggése kevésbé valószínű.

☞ FUF. 15: 74; MNy. 65: 1; TESz. héj¹ a.; Lakó-Eml. 112; UEW. 166; EWUng.→ fa-, fennhéjáz, hiuUN UEW. № 328