hála A: 1211 ? Halad [sz.] [szn.] (PRT. 10: 510); 1211 ? Chala [szn.] (OklSz.); 1372 u./ halat (JókK. 23); 1456 k. hallatlanſag [sz.] (SermDom. 2: 224); 1493 k. haͣlaadaasban (FestK. 2); 1513 Haalaa (CzechK. 66) J: ’köszönet(mondás) | Dank, Danksagung’ # Sz: hálátlan 1372 u./ halatlan (JókK. 94) | hálál [főleg meg~] 1372 u./ halalatoſt [sz.] (JókK. 145) | hálálat 1372 u./ [sz.] ’köszönetmondás | Danksagung’ (JókK. 145) | hálálatos 1372 u./ halalatoſt ’hálás | dankbar’ (JókK. 145) | hálálatlan 1416 u./² halalatlanokon ’hálátlan | undankbar’ (MünchK. 61rb) | hálátlanság 1456 k. (↑) | hálálatlanság 1493 k. haalalatlansaagẏmrol ’hálátlanság | Undankbarkeit’ (FestK. 389) | hálás 1753 Hálás (Szily: NyÚSz.) | hálálkodik 1762 hálálkodást (NSz.)

 Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. хвала ’dicséret; dicsőség’; mac. фала ’köszönet’; szbhv. hvala ’dicséret; hála, köszönet’; szln. hvala ’ua.’; – óe. szl. chvala ’ua.’ [ismeretlen eredetű].  ≋  Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók, bár a ’hála, köszönet’ jelentés itt általában nincs meg.  ⌂  A többnyire csupán hagyományos hálálkodó kifejezésekben használt régi, népnyelvi hálá változat szóvégi á-ja talán esszívuszi értelemben használt -á latívuszragot tartalmaz.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 262; Kniezsa: SzlJsz. 209; TESz.; EWUng.→ háládatos