háborgat A: 1372 u./ haborgatanak (JókK. 154) J: 1 1372 u./ ’zavar, zaklat, nyugtalanít | stören, belästigen, beunruhigen’ # (↑); 2 1533 ’felkavar 〈vizet〉 | aufrühren 〈Wasser〉’ (Murm. 2264.) Sz: háborgatás 1495 e. haborgataſatul (GuaryK. 37)

háborat † A: 1372 u./ haboratÿa uala [t-j] (JókK. 21) J: ’zavar, zaklat; dühít, idegesít, bosszant | stören, belästigen; zornig machen, ärgern’

háborodik [3] A: 1372 u./ haboroduan [sz.] (JókK. 16); 1521 haborozÿk meg [▽] (ApMélt. 6r); 1577 el habarodéc (MNy. 67: 488) J: 1 [ma fel~] 1372 u./ ’nyugodt, békés állapotát elveszti; haragra gerjed | sich entrüsten; in Zorn geraten’ (↑); 2 [meg~] 1416 u./ ’elpusztít, lerombol; elmegy az esze | verwüstet, zerstört sein; den Verstandt verlieren’ (BécsiK. 274); 3 1585 ’〈tenger, víz〉 háborog, háborogni kezd | wogen, hochgehen’ (Cal. 1094) Sz: háborodott 1528 meg haborodot (SzékK. 198); 1372 u. meg haborotnak (JókK. 93)

háborul † A: 1372 u./ haburultatol [sz.] (JókK. 10); 1372 u./ meghaboroltatot [sz.] (JókK. 15); 1539 meg haborwlanak (KulcsK. 28) J: 1 1372 u./ ’felháborodik, dühbe gurul | sich entrüsten, in Zorn geraten’ (↑); 2 1416 u./² ’tombol, erősen hullámzik 〈a tó vize〉 | wogen, toben 〈der See〉’ (MünchK. 89ra) Sz: háborulás 1372 u./ haborolaſnalkyl (JókK. 30) | háborulatlan 1372 u./ haborolattlan (JókK. 21) | háborulat 1416 u./² haborolattanac ’hullám | Wogen’ (MünchK. 80rb)

háborog [1] A: 1405 k. habõgas [sz.] (SchlSzj. 662.); 1416 u./² haboꝛǵotoc (MünchK. 40va); 1519 k. haborognak uala (DebrK. 66); 1764 háborgom [háborgik □] (NSz.) J: 1 1405 k. ’veszekedik; heves nyugtalanság állapotában van | sich zanken; wüten, in Aufruhr sein’ # (↑); 2 1577 k. ’tombol 〈a vihar, a tó vize〉 | toben 〈der Sturm, der See〉’ # (OrvK. 194) Sz: háborgás 1405 k. (↑)

háborít A: 1416 u.¹ haborehanac meg [háborét □] (BécsiK. 141); 1416 u.¹ meghaboreita [t-j] (BécsiK. 165); 1495 e. meg haboroytoia [sz.] (GuaryK. 7); 1568 haborittyatok [t-j] (SzT.); 1762 haboríttana (SzT.); 1795 hábarított (NSz.) J: 1 [ma főleg fel~] 1416 u.¹ ’zavar, zaklat, nyugtalanít | stören, belästigen; zornig machen, ärgern’ #; 2 [fel~] 1577 ’hullámoztat, azt okozza, hogy vmi magasba szökik | wogen lassen, hochgehen lassen’ (NySz.); 3 1847 ’émelygést, rosszullétet okoz | Übelkeit verursachen’ (NSz.)

háborkodik † A: 1456 k. haborkodokerth [sz.] (SermDom. 2: 535) J: ’veszekedik, perel | streiten, zanken’

Származékszók egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  Az -r gyakorító képzős relatív tő azonos a →háború tövével. Ez feltehetőleg a →habar szóhasadással keletkezett párhuzamos párja. A végződések különféle igeképzők. Az igék jelentései absztrakcióval keletkeztek.

☞ MNy. 46: 317; TESz.; Kylstra-Eml. 21, 22; EWUng.→ habar, háború