hutyorodik × A: 1655 hutyorodnak fel (NySz.); 1861 hugyorodik [▽] (MNyszet. 6: 175) J: 1 1655 ’felfelé kapaszkodik, felkúszik 〈növény〉 | emporranken’ (↑); 2 1838 ’(össze)roskad, (össze)rogy, (össze)dől | zusammensinken, zusammenbrechen’ (Tsz.)

hutyorít × A: 18. sz. huttyoríttsa meg (Nyr. 2: 225); 1893 hutyorít (MTsz.) J: ’suhintva üt, suhint | schwippen’

hutyorog × A: 1816 Hutyorog (Gyarmathi: Voc. 98 [ɔ: 106]); 1861 hugyorogni [sz.] (MNyszet. 6: 175) J: ’hajladozik; roskadoz | schwanken; dem Umsinken nahe sein’

Származékszók egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő összefügghet a →kutyorodik tövével. A szóvégek különféle igeképzők. A hutyorít jelentése metonimikus kapcsolatban áll a hutyorodik és a hutyorog jelentéseivel.  ∼  Ugyanabból a relatív tőből az -ó folyamatos melléknévi igenévképzővel keletkezett a hutyoró ’vessző’  (1786: NSz.). Az abszolút tőből mozzanatos képzővel alakult a huttyan ’felfelé nő; vékonyodik’  (1838: Tsz.).

☞ TESz.; EWUng.→ kutyorodik