hurít × A: 1558 huréltják [✐] (SoprSz. 33: 166); 1580 huretani [sz.] (NySz.); 1584 huritana (NySz.) J: ’korhol, gyaláz; rákiabál vkire | beschimpfen; (an)brüllen’
hurogat × A: 1565 hurogattiák [t-j] [?✐] (NySz.); 1754 hurogattya vala [t-j] (NSz.); 1763 Húrogatni [sz.] (NSz.); 1810 Hurrogatok (NSz.) J: 1 1565 ’korhol, gyaláz; rákiabál vkire | beschimpfen; (an)brüllen’ (↑); 2 1872/ ’hurukkol 〈a pulyka hangját kifejező ige〉 | kollern 〈Truthahn〉’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű szavak. | ⌂ A tő a →hurut szócsalád tövével lehet azonos, és összefügg a →kurjongat, →kurrog szócsaládokéval is. A szóvég gyakorító funciójú műveltető, ill. gyakorító képző. ∼ A palatoveláris párhuzamosság alapján idetartozik: hőröget ’kiabál’ (1763: NSz.).
☞ TESz. hurogat a.; EWUng.→ hurrog, hurut, kurjongat, kurrog