huny A: 1211 ? Cumou [sz.] [szn.] (PRT. 10: 509); 1490 bee hunak (NagyvGl. 297.), de vö. →hunyor; 1518 k. hwn̋uan [sz.] (SándK. 8); 1566 Húna (NySz.); 1615 humta (NySz.); 1624 hunnyik [□] (NySz.); 1838 Kumni [sz.] (Tsz.) J: 1 [ma be~] 1211 ? ’〈szemet〉 becsuk | schließen 〈Augen〉’ # (↑), 1490 ’ua.’ (↑); 2 1560 ’pislog, hunyorít, hunyorgat | blinzeln’ (GyöngySzt. 1475.); 3 [ikesen] 1582 ’becsukódik 〈szem〉 | sich schließen 〈Auge〉’ (NySz.); 4 1647 ’〈nap〉 lemegy | untergehen 〈Sonne〉’ (NySz.); 5 1763 ’szundít | schlummern’ (NSz.); 6 [ma el~] 1793 ’meghal | sterben’ (NSz.); 7 1814/ ’〈tűz, fény〉 kialszik | erlöschen 〈Feuer, Glanz〉’ (NSz.); 8 1824 ’játékban a hunyó szerepét játssza | einschauen 〈im Spiel〉’ (NSz.); 9 1864 ’meghunyászkodik | sich ducken’ (CzF.) Sz: hunyó 1211 ? [szn.] (↑); 1693 húnyó ’szembekötősdi | Blindekuh’ (NySz.) | hunyorog 1519 hvnyorgas [sz.] (CornK. 53) | hunyorgat 1533 hunurgatas [sz.] (Murm. 184.) | hunyorít 1590 hunyoritàs [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 233)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) koń- ’pislog, szemet huny’; osztj.  (V.) kŏń- ’szemet huny’; zürj.  (Sz.), (P.) kuń- ’ua.’; votj.  (Sz.) ki̮ń- ’ua.’; ? cser.  (KH.) kǝ̑me- ’ua.’; md.  (E.) końa-, (M.) końe- ’ua.’; ? finn kyyny ’a szem félig nyitott állapota’; – jur. χajem- ’hunyorog’; szelk. k͔aanja- ’befed’; ? kam. kaj- ’becsuk, bezár’; stb. [uráli *kuńa ’szemét behunyja, pislog’].  ⌂  A magyar szó eleji h ~ k kettősség ősi nyelvjárási különfejlődés nyoma lehet; vö. →homp, →kajla stb. Az m ~ n ~ ny váltakozáshoz vö. →hiszen, talán (→talántán), ill. →arany, →leány.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; Vir. 1973: 165; SSA. kyyny a.; EWUng.→ hunyászkodik, hunyorUN UEW. № 406