huhogat × A: 1551 Huhugató [?✐] [sz.] (NySz.); 1585 buhúgatok (Cal. 274); 1708 Húhogatok (Pápai Páriz: Dict.); 1781 Huhogassanak [huhogat □] (NSz.) J: 1 1551 ’huhog 〈bagoly〉 | uhuen’ (↑); 2 1810 ’üvölt | heulen’ (NSz.); 3 1885 ’rosszat jósol | Unheil verkündigen’ (NSz.); 4 1891 ’〈a hideg miatt a kezére〉 lehel, rálehel | (in die Finger) hauchen’ (NSz.)

huhol × A: 1608 huhol (NySz.); 1764 húholjon (NSz.) J: 1 1608 ’huhog 〈bagoly〉 | uhuen’ (↑); 2 1800/ ’dúdol | vor sich singen’ (NSz.); 3 1846 ’fúj, lehel | (aus)hauchen’ (NSz.)

huhog A: 1625 huhogott (ItK. 14: 243); 1790 húhogott (NSz.); 1813 e. huhongnak (Nyr. 39: 202) J: 1 1625 ’rosszat mond vkiről; rosszat jósol | über jmdn schlecht reden; Unheil verkündigen’ (↑); 2 1673 ’〈bagoly〉 sajátos, rá jellemző hangon szól | uhuen’ # (NySz.); 3 1766 ’〈szél〉 süvít | heulen 〈Wind〉’ (NSz.); 4 1792 ’〈a hideg miatt a kezére〉 lehel, rálehel | (in die Finger) hauchen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A tő összefügg az →uhog szócsaládjának tövével. A szóvégek gyakorító képzők. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: ném. heulen, uhuen; ang. hoot, ululate; or. ухать; stb.: ’huhog’. A huhogat 3. és a huhog 1. jelentésének az a népi hiedelem az alapja, hogy a bagoly huhogása rosszat, sőt halált jelent. A mindhárom igénél meglevő ’fúj, lehel’ jelentéshez vö. →hú.  ∼  Ugyanebből a tőből mozzanatos-műveltető igeképzővel keletkezett: huhhant ’huhog; bömböl ‹bölömbika›’  (1851: NSz.). A huhogat palatális párhuzamos alakjaként idetartozik a (R.) hühöget ’huhog’  (1700: Gyöngyösi: ÖK. 4: 73). A (N.) huhu ’uhu’  (1847: NSz.), ’öregasszony’  (1858: NSz.) főnevesüléssel keletkezett az uhu hangját utánzó huh  (1831: Kreszn.), hu  (1833: NSz.) szavakból; vö. uhu (→uhog).

☞ Kodály-Eml. 1957: 139; TESz. huhog a.; Kelemen J.: Mondsz. 369; EWUng.→ hú, uhog