hova A: 1372 k./ houa (JókK. 17); 1420 Hoa (ÓMOlv. 283); 1595 Hovva (Ver. 87.); 16. sz. ſohaǔa (RMNy. 2/2: 2); 1604 Hová (Szenczi Molnár: Dict.); 1635 sohuva (NySz.); 1798 Hál (MNy. 70: 19); 1831 Holvá (Kreszn.); 1833 Há (Kassai: Gyökerésző 2: 437); 1876 holyá (Nyr. 5: 181); nyj. hó (ÚMTsz.); hojá (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’mely helyre? | wohin?’ # (↑); 2 1372 u./ ’ahová | wohin 〈als Rel〉’ (↑); 3 1416 u./¹ ’milyen (lelki)állapotba(n)? 〈átvitt értelemben is〉 | in was für einen Zustand? 〈auch abstr.〉’ # (BécsiK. 32); 4 1486 k. ’minél | je’ (MNy. 21: 115)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A →hogy¹ tövéből keletkezett -a (< -á) latívuszraggal; vö. →bele, →haza¹ stb. A szó belseji v hiátustöltő hang. A különféle alakváltozatok keletkezése ennek kiesésével, a hiátus más jellegű kitöltésével (j, l), illetőleg összevonódásával magyarázható. A szó összetett mondatokban kérdő határozószóból vált vonatkozó határozószóvá. A 4. jelentés kihagyásos mondatokban keletkezhetett a 2. jelentés alapján.

☞ TESz.; EWUng.→ hogy¹, hovatovább, se-