hosszú [5] A: 1086 huzeu brazda (Györffy: DHA. I: 251); 1138/ ? Hozileg [szn.]; Hozudi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131, 204); 1193 huʒetou [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1177/ Husee Berke [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 131); 1193 huce arc [hn.] (ÓMOlv. 59); *1075 1217 hosiouer [hn.] (MonStrig. 1: 57); 1236 Huzzeuozo [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 626); 1335 Huzufalw [hn.] (MNy. 12: 78); 1341 Huzyazo [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 517); 1372 u./ huʒʒu (JókK. 14); 1386 Hossyas [sz.] [hn.] (OklSz.); 1416 u./³ hozzusagaban [sz.] (AporK. 95); 1495 Hwzywkarnofer, Hozywkaznofer (Neumann: Registrum 1995., 1996.); 1516 hozÿba (GömK. 105); 1788 hassza (NSz.); 1794 hojszu (NSz.); 1814 hoszszi (NSz.); nyj. hesszi, hésszú (MTsz.) J: ‹mn› 1 1086 ’egy irányban messzire nyúló | lang 〈räumlich〉’ # (↑); 2 1372 u./ ’(időben) sokáig tartó | lang 〈zeitlich〉’ # (JókK. 3); 3 1372 u./ ’terjedelmes 〈szöveg〉 | umfangreich’ # (JókK. 122) | ‹fn› [csak személyragosan] 1416 u./² ’hosszúság | Länge’ (↑) Sz: hosszas 1386 [hn.] (↑) | hosszúság 1416 u./¹ hoziuſaga (BécsiK. 136) | hosszabbít 1416 u./¹ èlhoziabeitatic [sz.] (BécsiK. 160) | hosszít 1416 u./³ meg hoʒieitom ’eltol, elmozdít, kitol | verschieben’ (BécsiK. 160) | hosszul 1470 meg hoʒula ’(meg)hosszabbodik, megnyúlik | sich verlängern’ (SermDom. 2: 247) | hosszabbodik 1577 k. megh hoſʃʒabowan [ɔ: hoſʃʒabodwan] [sz.] (OrvK. 126); 1619 hosszabbadni [sz.] (NySz.) | hosszúkás 1664 hoſzúkás (Lippay: PosoniK. 1: 30) | hosszadalmas 1750–1771 hosszadalmas (NySz.) | hosszanti 1864 hosszanti (CzF.) R: hosszá 1416 u./¹ hozia ’sokáig | lange’ (BécsiK. 86) | hosszában 1416 u./² hoszszában ‹hsz› (NySz.) | hosszat 1772 Útsza-hoszszatt ’vmin teljes hosszában végig; vmennyi időn át tartósan | längs’ (Kreszn.)

hossz A: 1780 k. hosz (Szily: NyÚSz.); 1784 hossz (Szily: NyÚSz.) J: 1 1780 k. ’vonal | Linie’ (↑); 2 1808 ’hosszúság | Länge’ # (Sándor I.: Toldalék)

A szócsalád alapja, a hosszú örökség uráli kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) košə·w ’hosszú’; zürj.  (Sz.), (P.) kuź ’hosszú; hosszúság’; votj.  (Sz.) kuź ’hosszú; magas ‹növény›’; cser.  (KH.) kužǝ̑ ’hosszú’; – kam. kunzu ’hosszában, -nál; vminek a közelében’; koj. kondžiŋan ’hosszában, sokáig’ [uráli *koćɜ vagy *końćɜ: ’hosszú’].  ⌂  A magyar szó belseji mássalhangzóhoz vö. →messze, →össze stb. A végződés valószínűleg -ú melléknévképző. Az alakváltozatok gazdagsága egy régi hossz͜ëu alak különféle hangtani változásaival magyarázható.

A hossz elvonás. |  ⌂  A hossz főnév az E/3. személyű birtokos személyjeles hossza alakból elvonással jött létre a nyelvújítás idején.

A szócsaládhoz még |  ⚠  A hosszú-nak latívuszragos alakként való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ JSFOu. 30/5: 34; TESz.; MSzFE.; NytudÉrt. 104: 607; EWUng.→ fej-, nap-UN UEW. № 351