hortyog A: 1405 k. hortyogog (SchlSzj. 363.); 1490 hartyagnak (SzalkGl. 241.); 1807 hortyogot (NSz.) J: ’horkol | schnarchen’
hortyant × A: 1666 meg-hortyantá magát (NySz.) J: ’egyszer rövid, horkolásszerű hangot hallat, horkant | einmal schnauben’
hortyan × A: 1793 Hortyanva [sz.] (NSz.) J: ’egyszer rövid, horkolásszerű hangot hallat, horkan | einmal schnauben’
Onomatopoetikus eredetű szavak. | ⌂ A szótő a →horcog tövével, valamint a →horkant szócsaládjának tövével azonos. A végződés különféle igeképzők. A szó belseji ty a hangutánzás egy játszi eleme →fortyan. ∼ Ugyanebből a tőből: hortyé ’hortyogás’ (1565: Nyr. 21: 41) (a szót csupán ebből az egy adatból ismerjük); hortyint ’horkant’ (1817: NSz.). – A hortyog palatális párhuzamos alakjaként idetartozik a (N.) hörtyög ’horkol’ (MTsz.).