homorú A: 1193 humerou [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1214/ ? Humuroc [sz.] [hn.] (VárReg. 318.); 1247 Homorouvelg [hn.] (OklSz.); 1256 Humurugd [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 91); 1256 Humuroteteu [hn.] (OklSz.); 1273/ Homrok [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 626); 1275 Humorow [hn.] (OklSz.); 1556 homorw (OklSz.) J: 1 1193 ? ’közepe felé mélyülő, befelé görbülő; horpadt | nach innen gewölbt; eingefallen’ # (↑), 1247 ’ua.’ (↑); 2 1193 ? ’kiemelkedő; domború | erhöht; gewölbt’ (↑), 1604 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict. Convéxus a.)

homorul † A: 1508 Be homorvlt [sz.] (DöbrK. 127) J: ’homorúvá válik | hohlrund werden’

homorodik ∆ A: 1585 Homorodás [sz.] (Cal. 315); 1604 Homorodom [▽] (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1585 ’lehajol | sich niederbeugen’ (↑); 2 1787 ’domborodik | sich wölben’ (NSz.); 3 1794 ’homorúvá válik | konkav werden’ (NSz.); 4 1864 ’búnak adta fejét | sich dem Kummer hingeben’ (CzF.)

homorít A: 1784 homorítom (Baróti Szabó: KisdedSz. 86) J: 1 1784 ? ’homorúvá alakít | konkav machen’ (↑), 1808 ’ua.’ (Sándor I.: Toldalék); 2 1784 ? ’hajlít; 〈szőlővesszőt〉 homlít | biegen; absenken 〈Senkreis〉’ (↑), 1822 ’ua.’ (Wagner: Phras. Prosterno a.); 3 1866 ’〈tornában〉 vállait hátra feszíti | den Rücken durchdrücken’ (Bánhidi: Sportny.)

Fiktív tőből keletkezett származékszavak. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett; vö. →facsar, →kotor stb. Az abszolút tő a →homlít és →homlok tövével azonos. A végződések -ú folyamatos melléknévi igenévképző, ill. -ul, -odik gyakorító-visszaható és -ít műveltető képző; vö. domborul, domborodik, domborít (→domború) stb.  ≂  Ugyanebből az abszolút tőből -r névszóképzővel keletkezhetett: 1138/ Humur  [hn.]  (MNy. 32: 131); vö. →fodor, →fondor stb.  ⚠  Finnugor egyeztetése kevésbé valószínű.

☞ MNy. 58: 411; NyK. 68: 422; TESz.; Benkő: FiktI. 160, 161; Kylstra-Eml. 14, 16; UEW. 227; EWUng.→ homlít, homlokUN UEW. № 439; UEW. № 393