homok A: 1055 humca, humuc, kumuc (TA.); (†1194) 1230 k. homoc (Wenzel: ÁÚO. 11: 56); 1239 Paphomoka; Hegeshomok (MNL (OL) 40016); 1385 Humoktelek [hn.] (OklSz.); 1395 Hamokzalas [hn.] (ArchÉrt. 101: 252) J: ’apró kőszemcsékből álló, porszerű anyag (, ill. ilyen talajú terület) | Sand(boden)’ # Sz: homokos 1496 Homokoszygeth [hn.] (OklSz.) | homoki 1522 Homokÿ [szn.] (MNyTK. 86: 39)

Jövevényszó, valószínűleg egy ótörök nyelvből. |  ≡  Csag. qumaq; alt. qumaq; jak. kumaχ stb.: ’homok’. Mindezek a tör. -k képzőt tartalmazzák; az alapszóhoz vö. ujg. qum; CC. qum; kum. χum; stb.: ’ua.’.  ≋  Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók: mong. qumaki ’ua.’; monguor χumoԍ͔ ’por’, ill. kalm. χum ’ua.; homok.’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *qumaq vagy *χumaq. A szókezdő mássalhangzó jellegétől függően a homok az ótörök jövevényszavaknak mind korai, mind pedig kései rétegébe is tartozhat; vö. →harang, →hattyú stb. A szóvégi mássalhangzóhoz vö. →árok, →túzok. Az első szótörténeti adat a [4] tőtípus hatására utal.

☞ MNy. 3: 219, 57: 171; NyK. 49: 200, 61: 287; TESz.; Ligeti: TörK. 153; EWUng.→ homokos