homlít × A: 1519 homloy̋tta (JordK. 449); 1548 homlitasit [sz.] (NySz.); 1673 homolyitot [sz.] (NySz.); 1816 omlitani [sz.] (Gyarmathi: Voc. 27) J: 1 1519 ’gördít; fordít | rollen, wälzen; wenden’ (↑); 2 1519 ’beborít | bedecken’ (JordK. 556); 3 1521 ’〈szőlővesszőt〉 bújtat | absenken 〈Senkreis〉’ (Nyr. 109: 113)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A relatív tő -l igeképzővel keletkezett, és azonos a →homlok tövével. Az abszolút tő, amely eredetileg igenévszó lehetett, örökség az uráli korból; vö. vog.  (AK.) χam- ’felfordít, felborít’; osztj.  (V.) komtaγ ’arccal a föld felé’, (Kaz.) χǫm- ’‹kéregből készült kosárral v. edénnyel› betakar’; zürj.  (P.) śin-ki̮m ’szemöldök’ (śin ’szem’), (Lu.) ki̮m- ’felfordít ‹csészét, csónakot›’; votj.  (Sz.) ki̮mes ’homlok’, ki̮m- ’valamely üreges tárgyat befed’; cser.  (KH.) kǝ̑mǝ̑k ’megfordítva, felborítva’, kǝ̑mala- ’meghajol’; md.  (E.), (M.) koma- ’lehajol’; finn kumo ’felfordított helyzet’, kumoa- ’felborít, megfordít’; lp.  (norv.) gǫmo ’domború felével fölfelé fordított; hason, arccal lefelé fekvő’; – ? jur. χawā- ’esik, kidől ‹fa›, elesik ‹részeg›’; szelk. qamt, qami̮ttä ’arccal lefelé’; ? kam. kamaɁ ’homlok’; stb. [uráli *kuma ’meghajlított, felfordított helyzet; meghajol’]. A végződés -ít műveltető képző.  ⌂  A relatív tőből az -l gyakorító képző ismétlésével keletkezett a homlol ’ledönt, felforgat, elpusztít’, (N.) ’elferdül’ (vö. 1416 u./¹: èl homlolaſara  (BécsiK. 212)).

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ homlok, homorúUN UEW. № 393