hold¹ A: 1211 ? Holdus, Huldus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1309 ? Hulduualach [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 165); 1332–1337 Hoduilag [hn.] (Földl. 2: 651); 1372 u./ hold (JókK. 43) J: 1 1309 ? ’a Föld mellékbolygója | Mond’ # (↑), 1332–1337 ’ua.’ (↑); 2 1416 u./² ’holdhónap | Mondmonat’ (MünchK. 1r); 3 1510 ’állat homlokán levő fehét folt | Blesse’ (MNy. 10: 370); 4 1776 ’mellékbolygó | Satellit’ (NSz.) Sz: holdas 1211 ? [szn.] (↑); 1510 holdosth ’fehér foltos homlokú ló | Pferd mit einer Blesse an der Stirn’ (MNy. 10: 370); 1585 ’holdkóros, alvajáró | mondsüchtig’ (Cal. 618)

Származékszó. |  ⌂  A →hó² főnévből keletkezett -d kicsinyítő képzővel. A szó belseji -l-hez vö. álcs (→ács), →boldog stb.  ≂  Valószínűleg ugyanerre az etimonra megy vissza: hóda ’szárcsa’; vö. ? 1211 Hoda  [szn.]  (OklSz.); 1465 Hoda  [szn.]  (↑); 1800 Hóda ’szárcsa’  (Márton J.: MNSz.–NMSz.); a megnevezés szemléletéhez vö. →hóka: a szárcsa csőrének és homlokának egy része fehér.

☞ MNy. 18: 94; TESz. hóda a. is; MNyTK. 124: 25; Kiss J.: Mad. 144; EWUng.→ fél-, hó², holdkóros