hiányos A: 1636 heanos, héános (NySz.); 1659 hijános (NySz.); 1669 hijjánosság [sz.] (NySz.); 1695 héányos (NySz.); 1776–1821 Hiányos (NSz.) J: 1 1513 ? ’hibás; jó tulajdonságot nélkülöző | fehlerhaft; nicht gut’ (↑), 1636 ’ua.’ (NySz.); 2 1513 ? ’olyan, amiből vmi hiányzik; a szükséges mértéken aluli | mangelhaft; unvollständig’ # (↑), 1636 ’ua.’ (NySz.); 3 1713 ’fölösleges, haszontalan; hiábavaló | unnütz; vergeblich’ (NySz.)

hiány A: 1758 heányat (NySz.); 1793 héjjányad (NSz.); 1815 hijányain (NSz.); 1822 hiány (Wagner: Phras. Solitudo a.); 1829 híjánt (NSz.) J: 1 1758 ’vminek, vkinek nem léte, távolléte, elmaradása | Mangel’ # (↑); 2 1832 ’〈elszámoláskor〉 pénz, anyag, áru hiányzó mennyisége | Defizit, Fehlbetrag’ # (NSz.); 3 1834 ? ’hiba | Fehler’ (Kunoss: Szóf. Gáncs a.), 1899 ’ua.’ (Nyr. 28: 431) Sz: hiányzik 1801 [sz.] (NSz.) | hiányol 1833 [sz.] ’hiányzik | fehlen’ (Szily: NyÚSz.); 1837 ’hiányzónak tart | vermissen’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a hiányos származékszó. |  ⌂  A →híján-ból keletkezett -s melléknévképzővel. A szó belseji n > ny hangváltozáshoz vö. →enyém, →hevenyében stb.

A hiány elvonással keletkezett. |  ⌂  A hiányos-ból jött létre, és a nyelvújítás idején terjedt el. Olyan hasonló szópárokhoz, amelyeket határozóragos alakból képzett melléknév és belőle elvont főnév alkot, vö. átalány (→által), magány (→magán) stb.

☞ TESz.; EWUng.→ híjánUN UEW. № 328