hivatal A: 1211 Hiuotol [szn.] (OklSz.); 1372 u./ hyuatalban (JókK. 109); 1560 k. Hywataly (GyöngySzt. 171.); nyj. hévatalban; hiatalos [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1211 ? ’elhivatottság, élethivatás; (múlhatatlan) kötelesség | Berufung, Lebensberuf; (unumgängliche) Pflicht’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 115); 2 1211 ? ’hívás, szólítás | Rufen, Ruf’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 48); 3 1585 ’tisztség, méltóság; foglalkozás, munkakör | Amt, Würde; Beschäftigung, Arbeitskreis’ (Cal. 728 [ɔ: 726]); 4 1787 ’közügyekkel foglalkozó intézmény | Amt, Behörde’ # (MNy. 60: 113) Sz: hivatalos 1372 u./ hÿuataloſok ’meghívott; elhivatott, hivatott | (ein)geladen, berufen’ (JókK. 19); 1636 ? ’közügyeket intéző szervekhez, hatóságokhoz stb. tartozó, tőlük származó, őket képviselő stb. | amtlich, offiziell’ (Szily: NyÚSz.); 1814 ’ua.’ (MNy. 51: 233) | hivatalnok 1792 Hivatalnokok (MHírm. 1792. okt. 26.: 629); 1833 hivatalnok (Fogarasi: Műsz. Officium a.)

Származékszó. |  ⌂  A →hív¹ igéből keletkezett -tal névszóképzővel; vö. hozatal (→hoz), ital (→iszik) stb. A jelentések alakulásához vö. ném. Ruf ’hívás’ : Beruf ’hivatás, foglalkozás’. A 3. és 4. jelentés a ném. Amt ’hivatás, foglalkozás; közügyekkel foglalkozó intézmény’ mintájára keletkezhetett.

☞ Horger: MSzav. 80; MNy. 51: 231; TESz.; EWUng.→ hív¹, sóhivatal