hivalkodik A: 1416 u./¹ Heiolkodic [▽] (BécsiK. 323); 1495 e. heuolcodo [sz.] (GuaryK. 94); 1513 híuolcodvan [sz.] (NagyszK. 162); 1538 hiujolkodo [sz.] (Pesti: Nomenclatura 42); 1590 hiualkodasnac [sz.] (NySz.) J: 1 1416 u./¹ ’haszontalanul, hiábavalósággal tölti az idejét | die Zeit unnütz vertreiben’ (↑); 2 1519 ’tétlenkedik; ráér vmire | untätig sein; Muße haben’ (JordK. 415); 3 1519 k. ’mulatozik | sich unterhalten’ (DebrK. 562); 4 1733 ’tetszeleg, hiú módra viselkedik | sich gefallen in etw’ (ItK. 12: 232); 5 [főleg ~ vmivel] 1770–1780 ’kérkedik | protzen; prahlen’ # (NSz.) Sz: hivalkodó 1495 e. ’haszontalan, hiábavaló | unnütz, nutzlos’ (↑); 1733 ’kérkedő, tetszelgő | protzig, prahlerisch’ (ItK. 12: 232)

Származékszó. |  ⌂  A →hiú ’üres, mentes vmitől’ melléknévből keletkezett -lkodik igeképzőbokorral; vö. társalkodik (→társ), uralkodik (→úr) stb. Az alapszó ’üres, mentes vmitől’ jelentésének elavulása következtében a hivalkodik eredeti 1. és 2. jelentése is háttérbe szorult.  ∼  Idetartozik: hivalg ’henceg, kérkedik’  (1842: NSz.), amely a nyelvújítás idején jött létre képzőcserével a hivalkodik-ból; vö. →hízelkedik : hízeleg, →incselkedik : incseleg stb.

☞ TESz.; EWUng.→ hiú