hiu × [7/1] A: 1519 k. ? haz heiara (DebrK. 4); 1538 haʒheijan (Pesti: Nomenclatura L4); 1574 hiára [hi □] (NySz.); 1596 ? haz heiukra (NySz.); 1604 Hazhea [he □]; Haʃʒhiu (Szenczi Molnár: Dict. Téctum a.); 1662–1663 héja [hé □] (KárOkl. 4: 448); 1697 haz hajjan [haj □] (SzT. haj³ a.); 1784 híju, hiú (Baróti Szabó: KisdedSz. 66, 34); 1788 híba [hí □] (MNy. 5: 286); 1818 Hél-nak (NSz.); 1838 hij (Tsz. Hí a.); 1838 Híj (Tsz.); 1864 héjju (CzF.); nyj. h͜͜i͜ëb [□] (Imre: FelsSz. héb a.); hivu (ÚMTsz.) J: 1 1519 u. ? ’padlástér, padlás | Dachboden’ (↑), 1538 ’ua.’ (↑); 2 1784 ’üreg, hézag | Lücke, Hohlraum’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 34)
Vitatott eredetű. | 1 Örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. osztj. (DN.) χŏm ’homorúság ‹pl. a csónak alatt›’; cser. (KH.) pəlkom ’égbolt’ (pəl ’felhő’); finn komi, komo ’üres, üreges; üreg’; lp. (norv.) goabmâ ’magasan függő, magasba meredő; bolthajtásos’ [fgr. *kᴕmɜ ’üres, üreges; üreg’]. ⌂ A hiu hangalakjának létrejöttében o > i̮ > i, ill. m > β > u hangváltozással számolhatunk. Az egyeztetésnek jelentéstani nehézségei vannak: a feltételezett eredeti jelentésre (vö. a 2. jelentést) csak igen kései adataink vannak. 2 Belső keletkezésű, szóhasadás eredménye. | ⌂ a héj szóból. A magyarázatot az támogathatja, hogy a tetőket valaha fakéregből készítették. Ellene szól viszont az, hogy a hiu eredetileg feltehetően a v-s tövű névszók közé tartozott. ▣ ⌂ A két szó erősen keveredett egymással, függetlenül az esetleges etimológiai kapcsolattól is. ⚠ A →hajt¹ szóval való összefüggése kevésbé valószínű.
☞ Mészöly: NytörtF. 29; MNy. 65: 1; TESz.; Vir. 1973: 169; Lakó-Eml. 112; UEW. 166, 227; EWUng.→ héj, híján, hiúUN UEW. № 439