hit A: 1057/ Wzdyhitlen [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1138/ Hitlen [sz.] [szn.] (MNy. 32: 204); 1372 u./ hiteuala (JókK. 44); 1416 u./¹ hu̇tbèn (BécsiK. 184) J: 1 1057/ ? ’bizalom | Vertrauen’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1057/ ? ’olyasmiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni, mégis bizonyosnak tartunk | Glaube’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 66); 3 1395 k. ? ’becsület; becsületszó | Ehre; Ehrenwort’ (BesztSzj. 66.), 1492 ’ua.’ (MNy. 37: 203); 4 1416 u./¹ ’vallásos meggyőződés | religiöser Glaube’ # (BécsiK. 271); 5 1469 u. ’eskü | Eid’ (OklSz.); 6 1552 ’vallás | Religion’ (Heltai: Dial. A2a) Sz: hitlen 1057/ [szn.] (↑); 1416 u./¹ ’hitetlen | ungläubig’ (BécsiK. 281) | hites 1138/ ? Hutos [szn.] (MNy. 32: 135); 1506 k. ’esküvel megerősített, törvényes | beeidet, eingeschworen, legitim’ (OklSzPótl.); 1524 ’házastárs | Ehepartner’ (MNy. 13: 122); 1530 ? ’hűséges | treu’ (KL. 86.); 1552 ’ua.’ (LevT. 1: 94) | hitű [csak szókapcsolatban] 1211 ? Hythe [szn.] (PRT. 10: 505); 1416 u./² hu̇to̗uèc (MünchK. 12vb) | hitetlen 1372 u./ hÿtetlenſeguel [sz.] (JókK. 66) | hitetlenség 1372 u./ hÿtetlenſeguel (JókK. 66) | hitetlenkedik 1416 u./ hv̇to̗tlènkėduėnc [sz.] (BécsiK. 98) | hitlenül 1416 u./² elhitlèno̗ltètec ’hűtlenné, hitetlenné válik | treulos werden, abfallen’ (MünchK. 93ra) | hitezet 1474 hiteʒettel ’meggyőződés, vminek az elhivése | Glaube’ (BirkK. 5) | hiteget 1519 hytó̗gheſſeek (JordK. 775)

Származékszó. |  ⌂  A hi (< →hisz¹) szóból -t névszóképzővel; vö. ét (→eszik), tét (→tesz) stb. A jelentésfejlődéshez vö. az alapszó jelentéseit.

☞ TESz.; EWUng.→ bagóhit, -beli, hisz¹, hitbizomány, hitves, tév-, vak-