hintó [6] A: 1494 ? Hyndotharthowas (OklSz.); 1500 k. hyntho (OklSz.); 1787 hintaja (NySz.); 1816 Hinta (Kassai: Bef. 286); 1818 Hintu (NSz.) J: ’négykerekű, kényelmes lovas kocsi | Art Kutsche, Karosse’ # – De vö. 1405 k. hinto ʒeker ’ua.’ (SchlSzj. 1349.)
Belső keletkezésű, kialakulásmódja azonban vitatott. | 1 Egy szószerkezet jelzőjének önállósulása. | ⌂ A hintó szekér (↑) szerkezetből keletkezhetett, amely a hintó ’himbáló, himbálódzó’ jelzőből és a →szekér főnévből áll. A hintó folyamatos melléknévi igenév -ó képzővel jött létre egy hint ’himbál’ igéből, amely azonos a →hint alapszavával. Az elnevezésnek az az alapja, hogy az ilyen utazószekér kényelmes ülést biztosító dereka eredetileg szíjakon függve himbálózott. 2 Szófajváltás eredménye. | ⌂ A hintó főnév közvetlenül az igenévből keletkezett szófajváltással. Ebben az esetben a hintó szóhasadás útján párhuzamosan keletkezett párja a →hinta szónak. ▣ ⌂⇒ A magyarból: szbhv. hintov; szlk. hintov; rom. (N.) hinteu: ’kocsi’.