hindu A: 1816 Hinduiak [sz.] (Hübner: Lex. 1: 341 Benares a.); 1820 Hindúk (TudGyűjt. 1820/1: 133); 1851 Hindukon (NSz.) J: ‹fn› 1 1816 ’a legelterjedtebb indiai vallásnak, a hinduizmusnak a követője | Hindu’ (); 2 1851 ’az Indiában lakó népekhez tartozó személy | Inder’ () | ‹mn› 1852 ’India lakóival, különösen a hindukkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | indisch, bes. hinduistisch’ (IsmT. 4: 451)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Hindu; ang. Hindu, Hindoo; fr. Hindou; stb.: ’hindu, a hinduizmus követője’. Az újperzsából terjedt el: újperzsa hindu ’indiai ember’ [eredetéhez vö. →ind].  ⇒⌂  A magyarba főleg német közvetítéssel került át.  ⌂  Hegynévben tulajdonnévként is előfordult; vö. Hindu hegyei [hn.] ’‹a Szulejmán-hegység Nyugat-Pakisztánban›’ (1816: Hübner: Lex. 2: 507).  ∼  Idetartozik: hindi ’újind nyelv, India hivatalos nyelve’  (1852: IsmT. 4: 449), amely szintén nemzetközi szó; vö. ném. Hindi; ang. Hindi; fr. hindi; stb.: ’ua.’.

TESz.; EWUng. ind