himnusz A: 1416 u./³ ÿmnosiban (AporK. 55); 1493 k. Hympn[us] (FestK. 43); 1508 hym[n]us, hymnos (DöbrK. 235, 236); 1522 ÿmnus (KeszthK. 50); 1789/ Himnust (NSz.); 1815 hymneket (NSz.); 1847 hymnuszt (NSz.); 1861/ himnuszt (NSz.) J: 1 1416 u./³ ’dicsének | Lobgesang’ (↑); 2 1847 ’vmely nemzet tagjainak együvé tartozását kifejező, emelkedett hangú megzenésített költemény | Nationalhymne’ # (↑)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. hymnus, (k.) hympnus, (k., h.) ympnus, (e., h.) ymnus: ’magasztaló ének’ [< gör. ὕμνος ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Hymne, Hymnus; fr. hymne; stb.: ’magasztaló ének; nemzeti himnusz’.  ⌂  A szó eleji h hiányához vö. →héber, →hozsanna. A korábbi változatok szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö. →ámbitus stb.; az sz-es alakhoz vö. →cirkusz stb. A (R.) hymn(e) változat német vagy francia hatásra utal. – A magyar nemzeti himnusz szövege Kölcsey Ferenc (1790–1838) 1823-ban írt költeménye: Hymnus alcíme: A magyar nép zivataros századaiból; zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893) szerezte 1844-ben.

☞ TESz.; EWUng.