hienc ∆ A: 1669 ? Hencz [szn.] (MSzA. 27: 25); 1787 Hijentz (NSz.); 1795/ hiencek (NSz.); 1808/ héntz (NSz.); 1868 Henc-ló (Ballagi M.: MNyTSz.); 1892 heânczokat (Ethn. 3: 126) J: ’Sopron és Vas megyei német | Deutscher in den Komitaten Ödenburg/Sopron und Eisenburg/ Vas’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) heinzen [többes szám], heanzen [többes szám], hienzen [többes szám] ’német népcsoport Stájerország keleti részén, Burgenlandban és a magyar Sopron és Vas megyében’, heanz'n [többes szám] ’a magyarországi németek gúnyos megnevezése’, (B.) hienz ’együgyű ember’, – ném. (N.) heanzen [többes szám] ’a Frankföld völgyeiben és a Thüringiai-erdőben lakó ember’ [? < ném. Heinz [szn.], amely a ném. Heinrich [szn.] rövidült alakja vagy szitokszó a ném. (N.) hienz ’most’ alapján]. ⊚ Főleg a nyelvjárástan és a néprajz szakszava.
☞ TESz.; EWUng.→ richtig