herpites × A: 1533 Herpitesloͤ [sz.] (Murm. 938.); 1578 hörpites [?✐] (NySz.); 1615 hoͤrpitéskedik [sz.] (NySz.) J: ’nyálas; nyálkás | schleimig’

hiripes × A: 1560 k. hyrypus (GyöngySzt. 2380.); 1878 hiripes (Nyr. 7: 140) J: ’asztmás; köhögős | asthmatisch; hüstelnd’

hiripel × A: 1577 hiripeleoͤ [sz.] (KolGl.); nyj. hiripël (MTsz.) J: ’hörög | röcheln’

hirpitél × A: 1794 hirpitél (NSz.); 1838–1845 hirpitel (MNyTK. 107: 22); nyj. herpitél, hörpitël (MTsz.) J: ’〈asztmás ember〉 fuldokolva köhög; hörög | keuchen 〈Asthmatiker〉; röcheln’

Vitatott eredetű. | 1 Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. |  ⌂  A szótő összefügg a →hergel, →herreg, valamint a →hörög szócsaládjának tövével. A palatoveláris párhuzamosság alapján a →hurut szócsaládjának tövével is rokonságban van. A végződés melléknév-, ill. gyakorító igeképző. A szó belseji p-hez vö. →hörpint. 2 A szócsalád feltehető alapja, a hiripel szláv jövevényszó. |  ≡  Vö. szln. hripeti ’rekedt’; szlk. chripiet' ’ua.’; or. хрупеть ’ua.; hörög’; ukr. хрупiти ’ua.’; stb. [onomatopoetikus eredetű].  ⌂  A szócsalád többi tagja a hiripel alapján melléknév-, ill. gyakorító igeképzővel keletkezhetett. ▣  ⌂  Az is lehetséges azonban, hogy a herpites és hirpitél eredetileg a fenti 1. magyarázatban említett magyar onomatopoetikus eredetű szavak rokonságába tartozik, és csupán a nyelvérzék vonzotta őket a hiripel jövevényszó családjába.

☞ TESz. hiripes a.; StSl. 27: 322; EWUng.→ hergel, herreg, hörög, hörpint, hurut